A Rómaiak a sajtgyártás tudományát – mint oly sok minden mást – a rájuk jellemző hatékonyságukkal gyorsan művészetté fejlesztették. A kezdetleges nomád sajtgyártás a birodalom nagyjai kezében elméleti és gyakorlati tudássá vált, és magas szintre jutott. A sajt diadalútja tehát folytatódott…

Ekkorra az érő eljárást fejlesztették és ismert volt, hogy a különféle bánásmódok és feltételek a raktározás alatt különböző ízekkel és jellemvonásokkal bíró sajtféleségeket eredményeztek. A gazdagabb római házaknak volt egy különálló sajtkonyhájuk, (feltételrendszer a gyártáshoz) illetve speciális módszertani tudásuk, amellyel sajtot tudtak érlelni. A nagyvárosokban pedig a házi sajtot vitték el egy különleges központba, ahol megfüstölték. Az írásos anyag világosan megmutatja, hogy a rómaiak milyen komolyan befolyásolták a sajtkészítés művészetét.

Homérosz ca. 1184 BC, említi azt, hogy készítettek sajtot Görögország hegyi barlangjaiban a juh és kecskék tejéből. Valójában egy változatosságnak kikiáltott Cynthost csináltak és eladták a görögök a rómaiaknak. Ez a mai Feta sajt őse.
Arisztotelész 384 – i.e. 322, egy olyan sajtról ír feljegyzéseiben, ami kanca tejéből készült, – (az orosz kumisz szintén kancától származó tej és azért erjesztik meg, hogy akár 3 százalékos alkoholos tartalmat nyújtson.)
Varro ca. 127 BC, feljegyzéseiből kiderül, mi a különbség a különböző származási helyű sajtok közt és külön kitér azok emészhetőségére is. Ekkorra az oltó használatais  természetessé vált, lévén hogy a sajtgyár a több fajta aludttej kezelése fölött sokkal nagyobb irányítással bírt. A sajt elkezdett kereskedelmi méretekben megjelenni a piacokon.

Columella ca. AD 50, jelentős részletességgel arról írt, hogy hogyan lehet sajtot csinálni. A skót sajtgyártók ma tökéletes technológiával bírnak, amely hagyományos formájában tulajdonképpen 1900-óta létezik.
I.sz. 300-ig a Rómaiak rendszeresen exportáltak más országokba a mediterrán tengerpart mentén. A kereskedelem gyorsan fejlődött, ami a császárnak, Diocletiannek ötletet adott, hogyan tudja a maximális árat kihozni a sajtokból. Kitalálta, hogy sajtok tartalmazzanak almát, és füstöljék fel őket, ami nagyon népszerű volt a rómaiak körében. Egy másik sajtot lebélyegeztek és eladtak La Luna védjegye alatt. Ezt a sajtot hívták i.sz. 1579-ben először Parmesannak.

Így a római szaktudás elterjedt Európán keresztül arrafelé, amerre a birodalmuk terjedt. A módszerek a földbirtokosokkal és római farmerekkel egyetértésben megmaradtak, és a sajtfogyasztás kultúrája beszivárgott a helyi populációba. A római katonák, akik befejezték a katonai szolgálatukat és házasságot kötöttek a helyi lakossággal, a birtokaikon állatokat tenyésztettek, és a tejfeldolgozással, sajtkészítéssel kapcsolatos szakértelmüket továbbadták másoknak is.

A római birodalom összeomlásával i.sz. 410 körül a sajtkészítés a mediterrán térségen, az Adriai tengeren keresztül terjedt lassan Dél-Európa és Közép-Európa felé.

Ha kíváncsi vagy mióta eszünk sajtot kattints ide!

Forrás: A sajt eredete és készítésének története (torzsasztal.com)